"Ott, és akkor semmi sem olyan vicces mint utólag"
Kedves Olvasó ! Azt mesélem el nektek, hogy jutottam el a hegyekben történő terepfutáshoz, illetve mi szükséges ehhez.
Mindig szerettem a hegyeket, és az erdőt. Az első meghatározó élményem, amikor 11 évesen Lengyelországban felmásztam az 1895 méter magas Giewont csúcsra. Na nem egyedül, hanem egy nyári táborozás alkalmával a tanárommal, és kb. 10 gyerekkel. A túrán magyar és lengyel gyerekek is voltak. A csúcs közelében azonban a lengyelek azt mondták, ebből a csúcsból köszönik, de nem kérnek, így csak a magyar gyerekek mentek fel. Kicsit félelmetes volt a csúcs előtt a láncon kapaszkodni, tudtam ha elengedem, és rossz helyre lépek akkor a gravitáció azonnal lehúz a mélybe.
Szegeden tanultam. Szép város, de hiányoztak a hegyek, rengeteget gondoltam arra, hogy ha az iskola véget ér, akkor végre visszatérek Budapestre, és ismét túrázhatok. Talán ekkor éreztem egy nagyon erős vágyat arra, hogy az erdőben lehessek.
Már állandó budapesti tartózkodásom alatt járkáltam a hegyekbe, volt egy ásványgyűjtő korszakom. Jártam a környékben lévő hegyeket, de a Börzsönybe is eljutottam, volt geológus kalapácsom, elmentem olyan helyekre ahová túristaút sem vezet, és régen talán aranyat is bányásztak, még a bánya beomlott bejáratánál is kutattam.
Tetszettek a hosszú túrák. Gyalogoltam egyszer 40 km-t, amire nem sok élelmet vittem, talán pár főtt tojást, és a végén amikor a HÉV-vel már jöttem hazafelé, teljesen leeshetett a vércukrom, le is kellett ülni, annyira elgyengültem.
A munkahelyemen már volt internet. Egyik napon véletlenül rátaláltam a teljesítménytúrázásra, azon belül is a Kinizsi Százas teljesítménytúrára. Végre megtaláltam ! Ez az, ezt akarom csinálni, ez az én világom ! Tegyünk meg 100 km-t a hegyekben, az erdőben, van rá pontosan 24 óra. Edzésként eljártam rendszeresen 50 km-es túrákra, tavasszal minden második héten. Ez elég edzettséget adott ahhoz, hogy 1998-ban elindultam az első Kinizsi Százason 30 éves koromban, és teljesítettem 21 óra 30 perc alatt. Mivel minden évben egyszer van Kinizsi, minden évben elmentem, és teljesítettem is 2004-ig. 2005-ben valami történt, a Kinizsi reggelén nem volt kedvem a 100-as távhoz, és csak a kistestvérét a 40 km-es távját teljesítettem. De 2 hét múlva kedvem lett hozzá, és egyedül mentem végig. Teljesen más volt, nem voltak emberek, végig az éjszakában. Hallottam a vadakat a sötét sűrűben mellettem osonni. Nem volt kényeztetés, nem volt senki az ellenőrző pontokon, nem kaptam egy korty teát sem. Azért mégsem ez volt a legkritikusabb. Egyszer egyik évben akkora eső kapott el minket a 90. km-nél, hogy elfogott egy olyan érzés, hogy nem lehet teljesíteni! 10 km-t nem lehet így teljesíteni! Az útvonalat fejből kell tudni, ez az alap. Ott 90-nél a térképet nem is lehetett volna elővenni, azonnal szétázott volni. Sötét volt, és az esőtől LÁTNI SEM LEHETETT. De sikerült. A másik dolog ami az embert többször meg tudja viccelni az az energiahiány. Egyik Kinizsit fel akartam adni a felénél, teljesen le voltam gyengülve. Így nem lehet menni még 50 km-t. Kerestünk egy autóst aki hazafelé jön de nem találtunk, ez volt a szerencsém. Vettem kólát, ettem egy kicsit, és visszajött az erőm, és ment még 50 km. A Kinizsin a fáradtság érzés nem vert át többet, a fáradtság nem akadályozhat egy teljesítést, inkább energiahiány van, amit pótolni kell.
Káposztásmegyerre költözve kezdtem el futni. Persze csak aszfaltos futással kezdtem.
A következő években eljártam versenyekre is, eljutottam a maraton futásig, kétszer teljesítettem. A maraton nem tetszik, már nem indulok ilyen versenyen. Úgy érzem, hogy az embert nem erre találták ki. Aszfalton 42 km-t megállás nélkül végigfutni ? Nagyon lassan lehet utána regenerálódni, ez a táv túl hosszú. Volt olyan időszakom, amikor minden szombaton futottam egy félmaratont, azt könnyebben ki lehetett heverni, mint egy maratont. Nem a szív-tűdő-keringési rendszer a probléma, az nagyon sokat bír, hanem a mozgatórendszerünk, izmok, izületek. 100 km gyaloglásnál sem jön elő a maraton problémája, a Kinizsik után is gyorsan regenerálódtam.
Feleségemmel Ildivel kitaláltuk, hogy néha ki kellene menni az erdőbe is futni. Hamar rájöttem, hogy ez az igazi, nem az aszfaltos futás. Ez valami egész más, valami nagyon változatos. Változik a táj, a talaj, váltogatják egymást a lejtők, és az emelkedők, más és más a növényzet, és ritkán állatokat is lehet látni, a levegő pedig tökéletes. Igazi élmény! Az erdő és hegyek szeretete kombinálva a futással. Az őseink is ott éltek a hegyekben, az erdőkben, az én őseim biztosan, hiszen oda vágyom, nem az alföldre. Elkezdtünk járni teljesítménytúrákra futni, igaz így a Kinizsi-n is csak a 40 km-es távon futunk, a 100-ast még nem próbáltuk. Volt olyan tervem is, hogy kilépek a lakásból, és elfutok az Esztergomi bazilikáig a hegyeken keresztül. Ez úgy 50 km lett volna, az útvonal terv is megvolt hozzá, de sosem valósult meg. Ennek módosított változata, hogy kilépek a lakás ajtaján és elfutok Szlovákiába. Az útvonal ugyanaz, csak át kell még menni Esztergomban a hídon. Ez sem valósult meg.
Olvastunk a Vérkör 77 km-es QR kódos túráról. Ezek a túrák nem olyan régen léteznek. A lényegük, hogy nem tömegrendezvény, nem egyszerre indul egy nagy tömeg, hanem bármikor indulhatsz rajta: télen, nyáron, nappal, vagy hajnali 2 órakor. Végig kell haladni az útvonalon, van egy szintidő, amin belül kell teljesíteni. Úgy igazolod a teljesítést, hogy a mobiltelefonod kamerájával le kell olvasni az útvonalon elhelyezett 2 dimenziós QR kódokat. Óriási ötlet! Erre akartunk elmenni 2018-ban júniusban, de talán túl meleg volt, és le kellett volna utazni Oroszlányba ahonnan indul, és az útvonal teljesen ismeretlen volt. Volt is kedvünk hozzá, meg nem is, nem lett belőle semmi.
Felfedeztük hogy a QR kódos túrákból egyre több van, és amit kiszemeltünk az a Szénás Kör lett! Solymár központjából indul, ami tőlünk kocsival csak 30 perc. A Budai és Pilis hegység sok útvonalát ismerjük amin a túra halad, jók a vízvételi lehetőségek. Van 31 km-es, és 75 km-es távja is, sőt azóta van egy családoknak való 11 km-es is. Erre mentünk el tavasszal, és annyira megtetszett hogy több egymás utáni szombaton is teljesítettük :) És akkor jött az ötlet hogy mivel a 31-es rutinból megy, miért ne próbálkozzunk a 75-tel. Így arra is eljártunk. Az már az én ötletem, hogy miért ne lehetne a 75 km-t legtöbbet teljesítők élbolyába tartozni ?
Ha belevágunk a hegyi terepfutásba, mint minden más futásba, a legfontosabb a jó cipő. Terepre terepfutó cipő kell, ez nem olyan mint az aszfaltra való. Ezért nekünk is mindig 2 különböző futócipőnk van. A terepfutó cipő egyik ismérve hogy NAGY KARMOK vannak a talpán. Az aszfaltos cipő pedig szinte sima talpú. Vol már adidas, nike terepfutó cipőm, de ami nagyon bevált, az a Salomon márkájú Speedcross cipő. Kedvenc helyem ahol vásárolom, az a Nyúlcipőbolt. Ára 35.000 - 45.000 Ft között van.
Nekem a vastagabb zoknik váltak be terepfutáshoz, szintén van egy márka ami sok éve bevált, a Bridgedale. Ára 5.000 - 7.000 Ft között van.
Nade mibe vigyük a felszerelést ? Futó nem megy a hagyományos túra hátizsákkal. Régebben használtunk futó övtáskát, de az nem olyan jó mint a futó mellény. Ami nagyon bevált az a Salomon futómellény. Ára 50.000 Ft körül van. Ebbe belefér 2 darab fél literes kulacs, vagyis 1 liter folyadék van a zsákban elől úgy, hogy az iváshoz nem kell levenni. A palackok nem kemények, hanem puhák, összenyomhatóak. Darabja 6000 Ft, ebből 2 kell. A 75 km-hez én kézben viszek mégegy fél literes palackot, egy sima cukros üditőt, pl. fantát, aminek palackját nem dobom el hanem a futáson végig velem van, a kutaknál abba is töltök vizet, tehát összesen 1.5 liter folyadékot tudok magammal vinni.
Ez egy nagyon kritikus pont! Futva igen nagy a szervezet energiafelhasználása, és azért nehéz pótolni,
mert futva nem lehet normálisan étkezni, mint otthon ülve. Az a probléma, hogy ha megennénk egy normál szendvicset,
az futás közben egy gombócként érzékelhetó a hasunkban, ami akár hányingert is tud okozni. Tehát kisebb falatokat
kell enni amiben sok az energia. Az első maratonon tapasztalat hiányában teljesen elrontottam az egészet.
Amikor az ember már lefutott 10-20 félmaratont, még mindig semmit nem tud a maratonról. Ugyanis én 20 km-t úgy is
le tudok futni hogy semmit nem eszem előtte, és közben is csak tiszta vizet iszom. Ugyanis a szervezetünknek 30-32 km
futásig van energia tartaléka. Soha nem derül ez ki számunkra, ha nem futunk ennyit egyben. Az első maratonon,
még 28-nál is jól éreztem magamat, és úgy 30-32 körül teljes gyengeség fogott el. Ilyenkor a szervezet energiája
lecsökken egy olyan szintre, hogy az agy beindítja a biztonsági rendszert, és nem enged tovább futni.
Nem hittem el, hogy olyan futómúlttal amivel rendelkeztem, nem bírtam magam lassú kocogásra sem rákényszeríteni !
Akkor már késő volt enni, igaz elkezdtem, de jött a km-eken keresztüli gyaloglás. Nem véletlen, hogy egy év múlva,
ugyanannyi edzéssel, sikerült fél órával gyorsabb maratont futni, gyaloglás nélkül azért, mert jobb volt az
energiaellátásom. Nade ez a leírás nem a maratonról szól!
Futóknak találták ki a "futó géleket", mely nem szilárd, és nem is folyékony, hanem zselé formájú.
Kis adagban sok energiát, és egyéb anyagokat sűrítenek,
pl. koffein tartalma is van. Ezeket esszük. Régebben a POWERGEL márkát használtam, a legutóbbi 75-ös Szénás Körön
már GU-val mentem. Nekem mindkettő bevált. Azért tegyük hozzá, hogy ezek sem normális kaják, hanem mesterségesek,
tehát egy kompromisszum. Azt is fontos tudni, hogy egy hosszú futáson ezek sem tartják normális szinten az energiánkat,
hanem egy olyan minimális szintem ami elég egy sikeres teljesítéshez. Majd akkor lesz normális az energiaszintünk,
ha már nem futunk, hanem pihenünk, és szépen folyamatosan eszünk. A 75-ön legutóbb 7 darab GU-val mentem,
de ebből csak 4-et fogyasztottam el. A futó géleken kívül iszom sok vizet,
2 fél literes jó cukros üdítőt (fanta), 2 fél literes sört, eszem két mini szendvicset, és valami egyebet,
például mazsolát.
Főleg a melegben való futáskor nagyon megborul a szervezet sóháztartása, a szervezet sótartalma csökken. Pontosabban, a nátrium hiánya ami probléma. Ha elég sok tiszta vizet iszunk, az még jobban megborítja ezt a háztartást, ugyanis befelé tiszta víz megy, izzadva kifelé meg sós víz. A víz egyensúlyban van, a só nincs. Én ezért esköszöm a sótablettára + a mini szendvicsekbe egy sós szalámit is megsózok. Érdekesség: amikor a szendvicset megeszem 50 km-nél, sótlannak érzem. A szervezetünk úgy jelzi a sóhiányt, hogy futás után sótlannak érezzük azon ételeket melyeket általában sósnak. Tehát bőven lehet sózni. Érdekes hogy az egészségügy mindig a túlzott sófogyasztás ellen szól, pedig abba nem lehet belehalni, a sóhiányba viszont igen! A szervezetünk sótartalma nem mehet egy adott szint alá! 30 km-es futásoknál el lehet lenni sópótlás nélkül is, bár én akkor is használok.
Ez szintén nem kell a 30 km-es futásokra, de maratoni távon már mindenképp. Az izmok használnak el nagyon sokat belőle. Már a Kinizsi gyaloglásokon is kellett, akkor még üveg ampullákban lehetett kapni a gyógyszertárakban, mindig az 50. km-nél ittam meg, de nagyon idegesített hogy az üveg ampullát el kellett törni, és az üvegszilánok ugye... nagyon béna megoldás. Most egy 75-ös táv előtt 3 nappal már itthon kezdek inni napi 1 magnosolv granulátumot, és a futáson 40 km környéken megiszom egy erősebb adagot, amit sportolóknak készítettek (magnesium 375). Magnézium hiánynál jön a láb görcs, aztán a futás feladása. Ötlet: a magnesium 375 dobozát nem dobom ki, hanem jó sótabletta tartónak.
Ha egy futó nem dörzsöli be magát valamilyen zsírozó krémmel, akkor egy sok órás futás alatt egyre több helyen fog véresre kidörzsölődni az izzadság sótartalmától (kis apró szúrós sókristályok). Alapvető bizonyos helyeken vastagon bezsírozni magunkat, például a comboknál. Ilyen véres kidörzsölődést lehet látni futókon kisebb aszfaltos versenyeken is, nem kell ahhoz sok óra. Nekem nem szokott ilyen lenni, 75-ön sem. A legjobb ami bevált a vazelin krém. Olyan alapvető nálunk a hűtőszekrényben, mint az étel. Gyógyszertárban kell venni, mert ott 80 Ft-ért kapható akkora adag mint a sportboltban 1500 Ft-ért.
Elképzelhető hogy korán reggel rajtolunk, vagy késő este érünk célba, tehát valahogy meg kell oldani a terep bevilágítását. Én nem pont ebből a célból, de vettem pár éve egy nagyon jó Nitecore márkájú elemlámpát, mert elegem volt azoknak a minőségéből amiket lehet kapni a szokásos helyeken: Bauhaus, Obi. Ennek külön akkumulátora van, van saját Nitecore töltője, ha kikapcsolva elejted jelzi magáról hol van, nagyon kicsi nagyon erős fénnyel, mutatja a töltöttséget, állítható a fényerő stb. Ez egy kézi lámpa, de a futók általában fejlámpát visznek, abból a Petzl márkájúak talán a legjobbak.
2005-ben egy Polar futóórám volt. Amikor elkezdtem a futást fontos volt a pulzusszám mérése, hiszen egy adott tartományban kellett tartani (180 - életkor, a maffetone edzésterv szerint). Aztán később már enélkül is ráérzésre megmondtam a pulzusszámomat. Talán úgy 5 éve vettem egy finn Suunto Ambit 2-es órát. 120.000 Ft-ért lehetett kapni. Ennek előnye hogy van benne GPS, ezért mutatja mennyit futottál, milyen sebességgel futsz, hazaérve egy térképre tudja rajzolni az útvonalat stb. S ha egy terepfutásnál a rendező elkészíti az útvonalat egy "gps track" formájában, akkor ezt az útvonalat (a fájlt) rá lehet az órára tölteni, így végig tud vezetni az útvonalon úgy, mint az autóban ülve az autós gps.
A tél, illetve a rossz idő kivételével szinte minden szombaton terepfutunk Ildivel. Szeretem hogy Bp. északi
részén lakunk, mert így gyorsan elérjük a Pilis - Visegrádi hegységet. Szerencsére megépült 2008-ban a Megyeri híd,
és így nem kell befelé jönni a városba. A heti edzés úgy néz ki, hogy hétközben a munkából hazaérve kedden,
és csütörtökön is futok 10 - 12 km-t, szombaton pedig 25 - 35 km-t. Így egy héten 3 futó edzésnap van,
összesen 40-60 km futás, egy évben kb. 2000 km. Mióta futok, volt már olyan év amikor csak 1100 km, és volt
olyan amikor 3300 km jött össze. Régebben csináltam heti 5 napos edzést is, de most az vált be, hogy csak 3 nap
futós edzésem van, és 2 nap súlyzós edzés. A súlyzós napokon kezdek 150 fekvőtámasszal, bicepsz, tricepsz, stb.
szóval kézi súlyzós edzések. Végülis van a héten egy-két olyan nap amikor tényleg lustálkodom, és semmilyen edzés sincs,
kivéve a hétköznaponkénti reggeli 20 perces tornát, ami ezeken az edzéseken kívül van.
Fontos különbséget tenni az aszfaltos futás és a terepfutás között. Az aszfaltoson végigfutok megállás nálkül,
kb. 5 perces km-ekkel vagy kicsit lassabban. Ritkábban, rövid távokon felpörgök 3:00 - 4:00 perces km-ekre is,
hogy azt a tempót se felejtsem el :)
A terepfutás nem ilyen. Ott több helyen gyaloglás is van,
és a futás is jóval lassabb. Az enyhe emelkedőket még meg lehet futni, de ez függ a távtól is.
30 km-en lehet vagánykodni, és erőből futni az enyhe emelkedőket, 75 km-en ez kész öngyilkosság :)
Ott tartalékolni kell, hiszen több mint 10 órán keresztül kell ezt csinálni.
A terepfutást szoktam TÚRAFUTÁS-nak is hívni, hogy a nevében benne legyen: túrázást is tartalmaz.
Ha valaki ki akarja próbálni amiről beszélek, javaslom hogy Dömösről menjen fel a piros háromszög
jelzésen Prédikálószékre. Ez az egyik kedvenc útvonalam, egy 25 km-es futó útvonal pár km-es részlete.
Sok embernek egy egész napos program ez a szakasz. Érthető hogy itt szinte lehetetlen felfutni,
gyalogolva is nehéz felmenni. Szóval ha rendszeresen hetente fut valaki a hegyekben
30 km körüli távokat akkor jó eséllyel mehet egy 75-öst is, de készüljön fel: nagyon fárasztó lesz!
Mindig vannak céljaink. Ez így jó! Mivel félmaratonon megközelítettem az 1 óra 30 percet, egy jó cél volt előttem, hogy javítsak pár percet és bemenjek 1:30 alá. Ehhez 4:15 perc/km sebességgel kell futni másfél órán keresztül. Utána olvastam hogy ehhez mi kell: heti 5 nap futóedzés, minimum heti 70 km-rel, néha jó erős tempóval. Ehhez viszont lusta vagyok, és nem tudtam magam erre rávenni, inkább terepfutok. A Szénás Kör 31 km-es távján versenyeznek egymással a futók, hogy ki futotta legtöbbször. Nyilván az is egy verseny, hogy ki a leggyorsabb, de ott nem tudok labdába rúgni, hiszen magyar bajnokok is versengenek egymással. Aztán arra jöttem rá hogy jobb a 31-nél a 75, mert ott kisebb a konkurencia :) Szászfai Gábor vezeti a listát 9 teljesítéssel. Veszélyes egy fazon, mert tavaly, amikor majdnem utolérték, gyorsan megcsinálta 3 egymás utáni napon a 75-öt, augusztus 17, 18, 19-én, igaz csak gyalogosan. De a teljesítés az teljesítés. Ha futóként indulsz akkor 13 óra alatt kell végigmenni, gyalogosként 20 óra alatt. Ha kifutsz a 13 órából, akkor még gyalogosként érvényes lehet a teljesítésed. Szóval a cél az, hogy utolérjem Szászfai Gábort, de az igazi cél az, hogy a legtöbbször én teljesítsem. Meglátjuk. Ildi is teljesítette már kétszer, akkor együtt mentünk. Amikor együtt futunk, akkor a módszer a következő: mindenki megy a saját tempójában, és én néha megállok és megvárom hogy utolérjen. Nekünk bevált.
A Szénás Kör 75 első 25 km-e viszonylag jól telik. Ez egy minden héten futott megszokott táv, semmi különös, a lényeg hogy szépen tartalékolva kell futni, lassabban és óvatosabban mint a szokásos szombatokon. Emelkedőkön visszafogva, inkább gyalogolva, nem téveszt meg minket hogy tudnánk itt futni is! Pilisszentivánon elérve a Villa Negrát, lehet venni sört, üditőt, ez nagyon jól feltölt, néha ülünk is kicsit. A 34. km-t elérve át kell kelni a 10-es úton. Elsőre vadnak tűnt az átkelés, mert elég nagy az autó forgalom. Mindent félreteszünk ilyenkor, az sem számít ha 5 percig állunk, csak egy feladat van: át kell kelni az úton. Az út túloldalán elérjük a Kopár Csárdát. Innen egy olyan 11 km-es szakasz jön, ami a legnehezebb a túrán, én a KOPÁR - TRÉZSI HULLÁMVASÚT nevet adtam neki. Sok a felfele/lefele szakasz, és már elég fáradtak vagyunk, itt járunk a maratoni táv közelében, hiszen Trézsi kút már azon túl van, az a 45. km. Elkezdem fogyasztani a futó géleket. Trézsi kút a nagy pihenő: eszegetés, iszogatás, üldögélés akár 10 percig is, itt jön a magnézium 375 is. Innen egy nagyon hosszú emelkedő jön, A SZERPENTIN. Itt megy a Kinizsi Százas útvonala is. Ez a szerpentin majdnem felvisz a Pilis - Visegrádi hegység legmagasabb pontjára. A szerpentinen szigorúan csak gyaloglás van, tilos az energiafogyasztás futással! A szerpentinen felérve a tetőre, visszazökkenünk a futás világába: megszűnnek az emelkedők, innen csak vízszintben, és lefelé. Átváltunk gyaloglásból ismét futásra, ami addig tart amíg jön egy meredek lejtő, amin csak óvatos gyaloglással lehet lejönni. Elérjük a Barlangok QR kódos ellenörzőpontot (53 km). Minden ellenőrzőpontnak van egy tartalék pontja, hátha valaki megrongálja a QR kódot, és nem lehet leolvasni. A Barlangoknál még sosem volt elég erőm ahhoz, hogy megkeressem ezt a tartalék pontot, mindig azt mondom, majd legközelebb. Tovább futunk, majd kiérünk a hegyekből, és visszanézve látható mögöttünk a nagyon magasnak tűnő Pilis tető. Beérünk Piliscsév településre, ahol van egy kocsma, oda szoktam bemenni sörért. Elég lepusztult alakok italoznak ott, néha mondom hogy a 75 km-en futok, mindenki ámul, és hitetlenkedik. De nemcsak a kocsmában, az útvonalon is ámulnak az emberek, hogy létezik ilyen 75 km itt a hegyekben ??? A sör mindig jó hatással van rám. Energiát ad, és jó kedvre derít. Kell is, ugyanis innentől jön az ERDEI HOMOK! Esős időben állítólag nehezen járható, ragadós az egész, de én még mindig jó időben voltam itt, nem vészes, bár ezt a szakaszt sokan nem szeretik. Ha túl vagyunk a homokon, akkor beérünk Piliscsabára, azon is keresztül kell menni. Ha egyedül futok, akkor itt már jelentkeznek a pszichikai tünetek is, ne felejtsük el hogy lassan 60 km-nél, kb. 10 órás futáson vagyunk túl. Tavaly kis-vidámpark volt a faluban és szólt a zene. Ez teljesen feldobott, megborzongtam, olyan mámoros érzés volt. Egyszer focimeccs volt, és épp a pálya mellett kell elfutni, erős késztetést éreztem és bekiabáltam torkom szakadtából: HAJRÁ PILISCSABA !!! Egy szurkoló felém fordult, és visszakiáltott: igen, már 2:0-ra vezetünk! Nemrég az 5. teljesítésemnél pedig olyan késztetés vett rajtam erőt, hogy mindenkinek köszöntem akit megláttam. Van egy olyan fogalom amit még a Kinizsis koromból hallottam a rendezőktől: MEGCSILLAN A TELJESÍTÉS REMÉNYE. Na ez itt csillan meg 60 km-nél Piliscsabán. Úgy érzed hogy tiéd a világ, akármilyen körülmények között is végigmész. Nincs ami megállítson a célig. Piliscsabát elhagyva ismét beérünk az erdőbe, egy olyan útra melyen szépen lehet(ne) futni, nagyon enyhén de picit emelkedik. A futó géleket viszont egyre gyakrabban eszegeti az ember, érezve az energia apadását. Egyre kevésbé kívánunk bármilyen ételt. Múltkor itt az erdőben le is ültem pár perce. Volt még nálam mazsola is, elkezdtem eszegetni a teljes készletet ami nálam volt, és néztem a fákat, nem volt senki körülöttem. Csak teljesíteni kell, semmi több, nem kell mást csinálni. Most bő 10 órája megyek és 20 óra van rá, vagyis 10 km-re van 10 órám. Csak mosolyogtam magamban... Az útvonal szépen halad, és egyre meredekebbé válik. A Nagy-Szénás csúcs előtt nagyon meredekre vált. Itt tényleg nagyon lassan lehet gyalogolni. Viszont ha felérsz a csúcsra, akkor 70 km megvan! Innen csak lefelé a solymári célba. A célban megkeresed az utolsó QR kódot, amit be kell olvasni, és kiírja hogy a teljesítésed sikeres, gratulálunk. Az érmet is átveheted a célban. Az életben egyetlen egyszer van lehetőséged arra, hogy a "75 km-es többszörös teljesítők" számlálóját előre pörgesd: amikor másodszor teljesíted a 75-öt! Ilyen eset csak 43-szor történt eddig a Szénás Kör történelmében, vagyis 43-an vagyunk többszörösök, ebből 6 nő, és 37 férfi.
A Szénás Kör 75 is ilyen: "Ott, és akkor semmi sem olyan vicces mint utólag"